Tünetmentes lett a négyéves lányom!

"Mónika vagyok és négy lányom van - most a harmadikról, Zsófiról szeretnék írni azoknak a szülőknek, anyukáknak, akik úgy érzik, mint én is éreztem, hogy a pikkelysömörből nincs kiút. Zsófi 2008-ban született és 2009-ben lett pikkelysömörös. Két és fél évig rendszeresen jártunk bőrgyógyászati klinikára, osztályon is feküdtünk, de ahelyett, hogy javult volna a kislányom állapota, inkább romlott. Testének 40%-án voltak tünetei. Küldtek vérvételre, fül-orr-gégészhez és természetesen nem találtak sehol semmit. A családban senkinek nincs ilyen betegsége, a testvéreken sem jelentkezett. A fejbőrére kénes sampont a testére pedig Elocom krémet kaptunk. Semmi javulás nem történt, a krémmel csak annyit érünk el, hogy nem voltak annyira szárazak a "bibik", de egy idő után már nem volt olyan testrésze, ahol ne lett volna. A lábain, az alkarján, a hasán, a hátán, a popsiján, a fülén, a fejbőrén, az arcán, a körmein, mindenhol. Szörnyű volt látni, hogy bereped a füle és vérzik, felkaparja a fején és véres a haja, és hogy az ismerősök azt mondják: Úr Isten, hogy néz ki szegény!

Sokszor a könnyeimmel küszködve krémeztem, hogy ő ne érezze, ami bennem zajlik, és ha ő mindig türelmesen tűri a krémezést, én sem keseredhetek neki. Sokszor néztem, amikor játszott, és azt gondoltam, miért az én gyerekem lett ilyen? Ha a család barátai is szörnyülködve nézik, mit várhatok másoktól? Ki fogja majd őt szeretni? Mi lesz, ha majd már felfogja a betegségét? Hogy érzi majd magát idegenek között? Mennyire éli meg az emberek szörnyülködését tragédiának? Mi lesz, ha a csoporttársai csúfolni fogják? És akkor döntöttem úgy, mindent megteszek, hogy elmúljon ez róla. A háziorvosomon keresztül kaptunk egy bőrgyógyász professzortól egy esélyt arra, hogy a gyerek egy gyógyszerkísérletben részt vehessen. Felnőtteknél már sikert aratott ez a kísérlet és most gyerekeken is szeretnék kipróbálni. Amikor megkaptam az ismertetőjét a kísérletnek, amit az egyetlen esélyünknek tartottam, nagyon elkeseredtem. Sajnos elég sok kockázatot soroltak fel, nem is akármilyeneket, és természetesen a gyógyulás nem volt garantálható. Egyetlen előnynek azt írták, hogy a kísérlet eredményei hozzájárulnak új gyógyszerek kifejlesztéséhez. 

Ekkor döntöttünk úgy, ha az orvosok nem tudnak segíteni, csak szteroiddal tömni a gyereket, mást választunk. Egy fórumon olvastam a Psoratinex nevű csodaszerről, amiről nem hittem, hogy segíteni fog. Úgy gondoltam, ha a gyógyszerek nem segítettek, a gyógynövények nem is fognak, de azért csak kipróbáltuk a termékeket. 2 hét alatt halványodtak a foltok, 3 hét múlva kevesebb volt rajta, és 6 hét alatt eljutottunk oda, hogy a kislányom tünetmentes lett. Nem hittem, hogy ezt a szót valaha kimondom. A kislányom azóta ugyanolyan, mint bármelyik másik gyerek.

Az első nap, amikor abbahagytuk, megkérdezte Zsófi, hogy Anya, nem krémezel be? És én két év után először mondhattam neki, hogy nem. Erre ő azt mondta, amit nem fogok soha elfelejteni: Köszönöm anya! Hát nagyon boldog voltam! Szívből ajánlom minden aggódó szülőnek ezt a terméket! Ez tényleg csodát tett velünk!"

Bajner Mónika

FONTOS! A Psoratinex honlapján és egyéb kommunikációs felületein olvasható beszámolók mind valódi emberek, személyes beszámolóiból készülnek. Ön is elmesélné történetét? Írjon a psoratinex@psoratinex.hu címre, bátorságát ajándékcsomaggal háláljuk meg!